Vegyünk egy példát a gyerekek mindennapjaiból: bújócska közben a lehetséges rejtekhelyek közül kell kiválasztaniuk a legjobbat. De nem csak ezen múlik, hogy ki nyer: minél pontosabban meg tudják becsülni a gyerekek a többiek keresési stratégiáinak valószínűségét, annál nagyobb hatékonysággal választhatják ki a legváratlanabb opciót az ötleteik közül és végül annál sikeresebbek lesznek a játékban. Mindehhez képesnek kell lenniük arra, hogy több lehetséges forgatókönyvet gondoljanak végig. Hogyan fejlődik ez a képesség?
Egyes korábbi kutatások – köztük olyanok is, amiket a Babakutató Laborban végeztünk - azt sugallják, hogy már a 12 hónaposok is tudnak egyszerre több lehetőséget fejben tartani, ugyanis ha két egymást kölcsönösen kizáró alternatíva egyikéről megmutatjuk, hogy nem igaz, akkor elvárják, hogy a másik igaz legyen. (Erről az eredményről részletesebben is olvashattok a Babalogika című összefoglalónkban.) Ezzel szemben a nagyobbak gyakran szembeszökő hibákat követnek el, amikor egyszerre több lehetőséggel kellene számolniuk. Ha a gyerekeknek el kell kapniuk egy labdát, amit bedobunk egy kettéágazó csőbe, a négyévesek a cső mindkét ágát befogják a kezükkel – tehát minden lehetőségre felkészülnek és így biztosan sikerrel is járnak -, a kétévesek viszont gyakran még csak a cső egyik vége alá tartják a kezüket (Redshaw és Suddendorf, 2016). Ennek a különbségnek az lehet az oka, hogy a kétévesek még nem tudnak alternatív jövőbeli lehetőségeket elképzelni. Az is elképzelhető, hogy az alternatívákat felismerik ugyan, de még nem tudnak erre stratégiát építeni.
Ezekben az egymásnak látszólag ellentmondó eredményeket hozó kutatásokban az volt a közös, hogy a gyerekeknek nem csak fejben kellett tartaniuk (reprezentálniuk) a lehetőségeket, hanem azokkal további mentális műveleteket kellett végezniük (például következtetniük és dönteniük). A CEU Babakutató Labor kutatói, Nicolò Cesana-Arlotti és Téglás Ernő egy új módszert dolgoztak ki, amivel olyan helyzetben is kimutatható a lehetőségek reprezentációja babáknál, ami nem igényel tőlük tervezést vagy döntéshozást. A módszert arra a jelenségre alapozták, hogy a pupillánk mentális erőfeszítés hatására kitágul (ez megfigyelhető például, ha megpróbálunk egyre több dolgot fejben tartani vagy összetett számításokat végzünk fejben). A feltevésük az volt, hogy amikor a babák egyszerre több lehetőségről gondolkodnak, akkor szintén megnő a pupillájuk átmérője ahhoz képest, amikor csak egyről.
A kutatók 10 és 14 hónapos kicsiknek egyszerű videókat mutattak, amelyeknek három főszereplője volt: egy labda, egy elefánt és egy bábu. A három figurában volt valami közös: mindegyikük teteje egy piros félkör volt, tehát ha az alsó részük takarásba került, nem lehetett őket megkülönböztetni egymástól. A három figurából egy a képernyő egyik oldalára került, kettő pedig a másikra, és hangadással hívták fel magukra a figyelmet, hogy a babák könnyebben megjegyezhessék, hogy például az elefánt van a bal oldalon, a labda és a bábu pedig a jobb oldalon. Ezt követően egy ernyő eltakarta a figurákat, és az egyik oldalról elindult valami középre. A babák nem láthatták, hogy melyik figura mozog: csak egy piros félkör látszott belőle, ami önmagában nem árulta el, mi lehet az; de ha balról jött a tárgy, akkor biztosak lehettek benne, hogy ez csak az elefánt lehet, ha viszont jobbról, akkor nem volt egyértelmű, hogy a bábu vagy a labda az. A kutatás szempontjából ez utóbbi helyzet az igazán érdekes. A kutatók arra számítottak, hogy ha a babák biztos tudás hiányában hipotéziseket állítanak fel és mindkét lehetőséget – a bábut és a labdát is – számításba veszik, az nagyobb mentális erőfeszítéssel és így nagyobb pupillatágulással jár, mint amikor csak egy lehetőséggel kell számolniuk (mint amilyen a balról érkező elefánt). A 14 hónapos babáknál pontosan ezt a mintázatot találták, míg a 10 hónaposoknál még nem volt kimutatható ez a kapcsolat.
A kutatásból nemcsak azt tudhattuk meg, hogy már a nyelvelsajátítás előtt, a második életévük kezdetén képesek a babák egyszerre több lehetőségről gondolkodni, hanem az is kiderült, hogy a pupilla változásait feldolgozó kutatási módszerek sok mindent elárulhatnak arról, mi játszódik le a babák fejében.
Eredeti tanulmány: Cesana-Arlotti N, Varga B, Téglás E. 2022 The pupillometry of the possible: an investigation of infants’ representation of alternative possibilities. Phil. Trans. R. Soc. B377: 20210343. (https://doi.org/10.1098/rstb.2021.0343)
Idézett irodalom: Redshaw J, Suddendorf T. 2016 Children’s and apes’ preparatory responses to two mutually exclusive possibilities. Curr. Biol. 26, 1758–1762.(doi: 10. 1016/j.cub.2016.04.062)