A Central European University egy japán kutatócsoporttal közösen azt vizsgálta, hogy az 5-10 éves közép-európai és japán gyerekek képesek-e tulajdonságokat kiolvasni mások viselkedéséből, és hogy ezt az információt felhasználják-e, amikor játszótársat választanak. A gyerekek válaszait összehasonlították felnőtt résztvevők reakcióival is. A kutatók azt is szerették volna kideríteni, hogy vannak-e - akár már gyerekkorban megmutatkozó - kulturális különbségek a két ország lakói között. A kutatás egy része online zajlott, de a csapat olyan helyszíneken is gyűjtött adatokat, mint a Fővárosi Állatkert Budapesten vagy a Természettudományi Múzeum Bécsben.
A résztvevők egy Laura Schlingloff-Nemecz, Maayan Stavans és munkatársai által erre a célra kifejlesztett gyerekbarát iPad-játékot próbálhattak ki. Minden egyes fordulóban megfigyelhették, ahogy két színes szörnyfigura („kobó”) kókuszdiókat tör fel, hogy bogyókhoz jusson. A résztvevők ezután maguk dönthették el, hogy melyik kobóval szeretnének együtt játszani. Az egyik döntési elv az lehetett, hogy milyen kókuszdiókat törtek fel a kobók a játékban: a színes kókuszdiókból mindig csak a diónak megfelelő színű kobóknak jutott, míg a barna kókuszdiókból mindkét kobónak. Az egyes kobók másként kezelték a különböző színű kókuszdiókat: míg egyesek csak azokat a diókat törték fel, amikben a saját bogyóik voltak, mások a játszótársuknak is segítettek. A kobók a képességeikben is különböztek: egyesek nagyon gyorsak, mások látványosan lassabbak voltak.
A gyerekek már 5 éves kortól megbízhatóan felismerték a kobók közti különbségeket és meg tudták mondani, melyik kobó segített többet és melyik volt jobb a kókuszdiók feltörésében. Amikor azonban társat kellett választaniuk a játékhoz, csak 7 éves kortól döntöttek következetesen a segítőkészebb és ügyesebb kobók mellett.
A kutatás kulturális különbségeket is felfedett: a japán résztvevők szívesebben választották az ügyes kobókat, mint közép-európai társaik, sőt a felnőttek még a gyors, önző partnert is előnyben részesítették a lassú, de segítőkész partnerrel szemben. Emögött az állhat, hogy a japán résztvevők az általuk különösen szorgalmasnak vélt kobót értékelték jobb partnernek.
Ezek az eredmények arra utalnak, hogy bár már az 5 év körüli gyerekek is sok információt ki tudnak olvasni mások viselkedéséből, csak később, körülbelül 7 éves korban kezdenek ezekre alapozni, amikor eldöntik, hogy kivel szeretnének együttműködni.
Eredeti tanulmány: Schlingloff‐Nemecz, L., Stavans, M., Revencu, B., Hashiya, K., Kobayashi, H., & Csibra, G. (2025). Children's Trait Inference and Partner Choice in a Cooperative Game. Child Development. https://doi.org/10.1111/cdev.14247