Képzeld el, hogy a tegnapi focimeccs eredményéről kérdezel. Az egyik barátod azt mondja: „Döntetlen lett”. A másik a fejét rázza: „Nem, 2:1-re nyertek a hazaiak!” Valószínűleg nehezen tudod eldönteni, hogy melyiküknek van igaza. Ha azonban ugyanaz a személy mondja ezt a két mondatot, inkább a második állítást tartod majd helyesnek, feltételezve, hogy a barátod tévedett, de gyorsan kijavította magát. Ez az értelmezés a pszichológiai összhang elvén alapul: azon az elképzelésen, hogy egymásnak ellentmondó mentális állapotok ritkán férnek meg egy elmében. A barátod például nincs egyszerre meggyőződve a döntetlenről és a hazai csapat győzelméről, legfeljebb az egyik pillanatban még csak két gólt tud felidézni, aztán eszébe jut a meccset eldöntő harmadik is.
Kovács Ágnes (CEU) és Olivier Mascaro (CNRS) a fentiekhez hasonló helyzetben vizsgálták, hogyan értelmezik a csecsemők az egymásnak ellentmondó üzeneteket. Játékos kutatásukba 15 hónapos babákat vontak be, akik egy elrejtett játékot szerettek volna megtalálni. Egy felnőtt mutatással jelezte nekik, hogy hol érdemes keresniük, majd vagy ugyanaz a személy, vagy valaki más egy újabb lehetséges rejtekhelyre mutatott. A kutatók azt figyelték meg, hogy hol keresnek először a babák. Amikor a babák két különböző személytől kaptak egymásnak ellentmondó információt, néha az első, néha a második mutatást követték – vagyis nem voltak benne biztosak, hogy melyik jelzésre érdemes hallgatni. Amikor azonban egy felnőtt mutatott nekik, de két különböző helyre, a 15 hónaposok inkább a második mutatást követték. Valószínűleg úgy gondolkoztak, hogy a játszótársuk nem két ellentétes üzenetet szeretne nekik átadni, hanem a második mutatásával korrigálni akarja az elsőt. Úgy tűnik tehát, hogy a babák már 15 hónaposan koherens üzenetekre számítanak másoktól, és ha mégis ellentmondást tapasztalnak, azt javításként értelmezik, ahogy egy felnőtt is tenné.
A kutatók arra is kíváncsiak voltak, hogy a babák mások tettei között is összhangot feltételeznek-e. 9 hónapos kicsiknek olyan videókat mutattak be, amelyekben egy kéz tárgyakat rendezett sorba egy asztalon. Amikor az utolsó tárgyat is a helyére tette volna, egy másik kéz megakadályozta ebben. Ezután a kicsik láthatták, hogy kihez tartozott a két kéz: ugyanahhoz a személyhez vagy két különböző felnőtthöz. A babák meglepődtek, ha a két egymást akadályozó kéz ugyanazé a személyé volt. Ez azt sugallja, hogy nem számítanak rá, hogy valaki egyszerre igyekszik elérni egy célt és meg is akadályozni azt.
Ezek az új felfedezések azt mutatják, hogy a babák már az első életévükben elkezdik a pszichológiai összhang elve mentén értelmezni mások viselkedését. Ez egy fontos lépcső más elmék megértésében, ami hozzásegíti a kicsiket ahhoz, hogy elképesztően rövid idő alatt a társas világ szakértőivé váljanak.
Eredeti tanulmány: Mascaro, O., Kovács, Á. M. (2026) Core Intuitions of Psychological Non-Contradiction: Infants Assume That Individual Agents Act and Communicate Coherently. Open Mind (2026) 10: 287–305.