A babák már az első életévükben elkezdik mások viselkedését célok mentén értelmezni, ki tudják például következtetni, ha szeretnénk valamilyen jutalmat megszerezni vagy egy barátunk közelébe jutni. De sokszor elvontabb célok mozgatnak minket, például új tudás megszerzésére is törekedhetünk. Korábbi kutatások azt mutatják, hogy az egyévesek már kitűznek ilyen célokat saját maguknak: ha például olyat tapasztalnak, ami ellentmond az eddigi tudásuknak, módszeresen keresik a magyarázatát. Azt is követik, hogy mit tudnak mások és ez hogyan hat a viselkedésükre (például feltételezik, hogy aki látta, hová rejtettek egy játékot, az meg is tudja találni). Vajon össze tudják rakni a kirakós darabjait és felismerik, hogy a bizonytalanság és a kíváncsiság információgyűjtésre motivál másokat?
Varga Bálint és Kovács Ágnes Melinda először azt kezdték vizsgálni a CEU Babakutató Laborban, hogy a 14 hónaposok értik-e a kapcsolatot a bizonytalanság és az információkeresés között. Egy animációs filmet mutattak a babáknak, aminek a főszereplője mindig egy kacsát választott egy hal helyett. Ezután az állatok elbújtak egy-egy dobozba, néha a főszereplő szeme láttára, máskor úgy, hogy ő lemaradt róla. A jelenet mindkét esetben ugyanúgy folytatódott: a főszereplő nem a dobozok felé indult, hanem egy olyan helyre ment, ahonnan egyszerre mindkét dobozba belelátott.
A babák meglepődtek és hosszabban nézték ezt a jelenetet, ha a szereplő látta, hogy hová bújt a kedvenc kacsája, mégis kitérőt tett, hogy belenézzen a dobozokba. Ha azonban a főszereplő nem tudhatta, hogy melyik állat hova bújt, a babák ésszerűnek találták ugyanezt a lépést. Fontos kiemelni, hogy a gyerekek minden esetben tudták, hogy hol van a kacsa valójában, csak a főszereplő tudásában volt különbség. Ez az eredmény azt sugallja tehát, hogy a babák számítanak rá, hogy mások információt gyűjtenek, amikor bizonytalanok egy elérendő céllal kapcsolatban.
A kutatók következő kérdése az volt, hogy a babáknak az újdonságról is hasonló elvárásaik vannak-e. Úgy módosították a rajzfilmet, hogy az elrejtőző állatok ismeretlenek voltak a főszereplő számára. Mielőtt elbújtak, a főszereplő vagy teljes egészében láthatta őket, vagy félig a doboz takarásában, ahonnan csak az egyforma kalapjuk látszott ki. Ahogy a kutatás előző változatában, a főszereplő most is egy olyan helyre ment, ahonnan beleláthatott a dobozokba. A babák ezt furcsának találták és hosszabban nézték, ha a főszereplő már úgyis látta az állatokat. Ha azonban csak a kalapjukat figyelhette meg, vagyis a dobozok még mindig tartogattak számára újdonságot, a babák könnyebben tudták értelmezni a viselkedését. A 14 hónaposok azt is értik tehát, hogy a kíváncsiság is motiválhat másokat információkeresésre.
A kutatás utolsóként azt vizsgálta, hogy a babák hatékony információgyűjtésre számítanak-e másoktól. Ebben a változatban egy kacsa három doboz egyikébe bújt el a főszereplő elől. A főszereplő ezután vagy egy olyan platformra ment, ahonnan egyszerre két dobozba is belenézhetett, vagy egy másik platformra, ahonnan csak a harmadik doboz tartalmát láthatta. Bár a platformok ugyanolyan közel voltak a főszereplőhöz és nem volt köztük más különbség, a babák meglepődtek, ha a főszereplő inkább azt választotta, ami kevesebb információt nyújtott. Valószínűleg arra számítottak, hogy ha valaki válaszokat keres, érdemes ott kezdenie, ahol a lehető legtöbbet megtudhat.
Ezek a figyelemreméltó eredmények, amelyek a neves Scientific Reports tudományos folyóiratban jelentek meg, rámutatnak, hogy a babák 14 hónaposan már ismerik az emberi kíváncsiság mozgatórugóit és ráébrednek, hogy az információ nem csak nekik, hanem másoknak is érték.
Eredeti tanulmány: Varga, B., Kovács, Á.M. (2025) Human infants appreciate that information bears value for other individuals. Scientific Reports 16, 448 (2026). https://doi.org/10.1038/s41598-025-29952-w